II. Különleges lakóhelyek

A lakóhelyek legnehezebben meghatározható csoportja a különleges lakóhelyek. Minden ide tartozik, ami nem része sem a hagyományos városi építészetnek (családi házak, alacsony nagy sűrűségű beépítések és társasházak), sem a kortárs kísérleti építészetnek, sem a népi vagy vernakuláris építészetnek. A tanulmány kétféleképpen mutatja be a különleges lakóhelyeket, nyolc-nyolc címszó köré rendezve. A TÍPUSOK részben élethelyzetek és szereplőik szerint alakulnak a további kategóriák. A RENDSZEREZÉS részben az egy-egy kiválasztott szempontot az arra jellemző szokásos (közismert, elterjedt) példák szemléltetik, majd következnek az ettől eltérő, különleges (ritka, szélsőséges) lakóhelyek. A különleges lakóhelyek fejezethez negyven példa tartozik. A válogatás alapvető szempontja volt, hogy a példák ne a legismertebbek, hanem lehetőség szerint egyediek, újak és minél több szempontból különlegesek legyenek.

Típusok

A tipizálás alapja lehetett volna a lakóhely mérete, formája, struktúrája, ideiglenessége, esetleg anyaghasználata, mint ahogy még sok más is lehetett volna, és mindegyik indokolható lett volna, vagy legalább érvek szóltak volna mellette. Az itt következő tipizálás a tevékenységből indul ki. Kik mit csinálnak? Milyen társadalmi csoport részére készült a lakóhely, és ez a csoport milyen tevékenységet végez?

A tevékenységek szerinti csoportosítás következménye, hogy hasonló megoldások több helyen is előfordulnak, például sátrakban laknak túrázók, politikai menekültek, katasztrófák túlélői, katonák, és sarkkutatók is – még ha ezek a sátrak nem is pont ugyanolyanok. Szempont volt a példák válogatásánál, hogy ennek ellenére a sátrak, faházak, járművek és egyéb lakóhely-típusok egyike se maradjon ki.

A nyolc egymás után következő csoport sorrendje nem véletlen. A legrosszabbal, a háborúval kezdődik, annak is a legvédtelenebb részével, amikor semmi, pontosabban semmilyen építmény nem szolgálja a túlélést. A további két fejezetben a legszegényebbek túléléséről és a szociálisan rászorulók ellátásáról esik szó. A következő három csoport a mindennapi élet speciális lakóhelyeiről szól, ide tartoznak a vallás, a munka, a tanulás, a sport és a szabadság fix és mobil lakóhelyei. Ezt követi az utazással foglalkozó rész, ebben szerepelnek azok a járművek, amelyekben alvóhelyet alakítottak ki, végül az utolsó csoport a lakóhely-kísérletekről szól.

Az anyag nagy és szerteágazó, ezért a 40 példán túl internetes hivatkozások (wikipédia linkek, gyártók és szakmai szervezetek honlapjai) segítik az eligazodást. A linkek túlnyomórészt angol nyelvűek.

erőszak – katonákkal, háborúval, fogvatartással kapcsolatos lakóhelyek

Katonák és civilek háborúban

Minden háborúban előfordul olyan helyzet, amikor semmi nem védi az embereket. Hosszú távon ez tarthatatlan, mert az aludni nem tudó, kimerült katonák megbetegszenek, és harcképtelenné válnak. Sokszor elég egy sátorponyva is az alváshoz, de a korszerű hálózsákok akár egy sátrat is helyettesíthetnek.

Az első világháborúban a katonák jelentős része 3-4 méter mély, változó szélességű lövészárkokban harcolt és lakott. Jellemző adat, hogy a brit hadsereg csak a nyugati fronton 9600 kilométer hosszan épített ki lövészárok-rendszereket. A katonák egy helyen általában egy nap és két hét közötti időt töltöttek, de volt, ahol 53 napig kellett az első vonalban maradniuk. A legtöbb helyen nem volt védelem az eső és hó ellen, csak egyes német típusokban lehetett fedett helyre húzódni.

A katonai táborok ősidők óta sátrakból állnak, ma ezt konténerekkel és más előregyártott szerkezetekkel egészítik ki. A táborokat általában mobil erődített falak veszik körül.

A második világháború idején mindkét oldalon nagyon sok bunker épült. Ezeknek a több méter vastag falú beton építményeknek egy része lakó- és kórházbunker volt, nem csak lőállás.

A hidegháború korában sok európai országban épült atombunker, jellemzően az állami vezetők számára, hogy atomtámadás esetén az ország irányítható maradjon. Ezeknek az objektumoknak önálló légszűrő rendszere, energiaellátása, távközlése, gyógyászati és biztonsági rendszere volt.

A második világháborúra készülve az új lakóházak alá légoltalmi pincéket építettek. A civil lakosság életét a legtöbb helyen ezek, de például Londonban a metró védte meg a bombázásoktól. A megoldás azóta elterjedt, a budapesti lakosság számára is ez jelenti a reményt.

példa: R639

címsor

ul Londonban a metró védte meg a bombázásoktól. A megoldás azóta elterjedt, a budapesti lakosság számára is ez jelenti

címsor

ul Londonban a metró védte meg a bombázásoktól. A megoldás azóta elterjedt, a budapesti lakosság számára is ez jelenti

© Suppose Design Office / source: designboom.com